Sziasztok! Bocsánat a késésért, megpróbálom gyakrabban hozni, csak sajnos mindig közbejön valami.
9.rész
Másnap reggel elég fáradtan keltem, így megittam egy jó nagy adag kávét. Az iskola szokásosan telt el. Még David is olyan volt mint eddig, szerintem a tegnapi dolgot csak én fújtam fel. Mikor hazamentem, úgy gondoltam ideje felhívnom apát. Szeretném, ha már hétvégén tudna Noah-val beszélni.
-Szia Csillagom! Mi újság?- köszönt vidáman apu.
-Szia apu! Isabell holnap jön haza. Beszéltetek vele?
-Igen. Gondoltuk hétvégén megint meglátogatunk, mert anyád kíváncsi Párizsra. Te mit szólsz hozzá? Nem zavarunk?
-Apu, ti sose zavartok. Sőt. Én is erre szerettelek volna megkérni. Leginkább azért, mert Noah szeretne veled beszélni.- mondtam kicsit félve a reakciójától.
-Jó ötlet. Legalább megtudom, milyenek lettek. Szombaton hívunk ha a közelben vagyunk. Most megyek. Szia Csillag!- köszönt el hadarva. Mire kinyitottam a számat, már lerakta a telefont. Hallottam a hangjában, hogy izgul a hétvége miatt. Ezek után kicsit féltem a hétvégétől. Reméltem minden jól fog sikerülni. Gondoltam, átmegyek megbeszélni Noah-val, mikor ér rá.
-Szevasz nővérkém!- köszönt Andrew, miután ajtót nyitott.
-Szia öcskös! Noah itthon van?
-Persze. Gyere be. Szólok neki.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Noah, Ash van itt. Hozzád jött.- teljesen meglepődtem, mikor mellettem állva kezdett el kiabálni. Valószínű tükröződött az arcomon a meglepettség, mert rögtön bocsánatot kért.
-Jöjjön a szobámba.- kiáltott vissza.
-Tudod, hol van?- kérdezte Andrew
-Igen.
-Rendben. Kérsz valamit? Enni, inni?
-Nem köszönöm. Nem maradok sokáig.
-Kár.- mosolygott rám, majd kiment a konyhába.
-Szia!- köszöntem, mikor beléptem.
-Szia!- köszönt vissza, mikor egy pillanatra rám nézett. Egy fényképező gép volt a kezébe, és azt kapcsolgatta.
-Beszéltem apával. Hétvégén jönnek. Ha neked jó, akkor valamikor átjöhetünk beszélgetni.- erre már lerakta a kezéből a gépet.
-Köszönöm, az nagyon jó lenne. Szombat délután jó nektek?
-Persze. Csak ennyit szerettem volna. Én megyek is.- köszöntem volna el.
-Várj! Tegnap láttam a szobádban egy laptopot. Használhatnám egy kicsit? Az enyém elromlott.- nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel, amiknek nem tudok ellenállni.
-Persze. Gyere át.
-Köszönöm.- mosolygott rám. Átmentünk hozzám.
-Ülj a kanapéra, mindjárt hozom a gépet.- bólintott egyet, majd helyet foglalt. Bementem a szobámba, és kivittem neki a laptopom.
-Rárakom a képeket, elküldöm email-ben, és már megyek is.
-Nem kell sietned, én úgyis nekiállok vacsorát készíteni.
-Köszönöm. Majd meghálálom a használatot.
-Nem muszáj.- rám mosolygott, majd rákötötte a gépét. Kivettem két fagyasztott pizzát, majd beraktam a sütőbe. Ma úgysem ebédeltem.
-Ashlynn, ide tudnál jönni egy picit?- kiáltott Noah, mikor elkezdtem mosogatni.
-Persze.- gondoltam, a mosogatás ráér.
-Ez a három kép közül nem tudok dönteni. El kell küldenem egy kritikusnak 5 képet, és még egy kell. Szerinted melyik legyen?- kinagyította mind a három képet, és egymás mellé rakta. Az első képen egy virág volt, mely tele volt harmatcseppekkel, nagyon gyönyörű volt. A második képen két őzike volt látható, ahogy az erdőben álldogálnak. Mind a két kép nagyon szép volt, de a harmadik fotó volt, ami azonnal megfogott. Egy folyó vízesése volt tökéletes szögben lefényképezve. Át lehetett érezni a víz csobogását, látszott milyen erővel csapódott a folyóba.
-Nekem a harmadik kép tetszik a legjobban. De az első kettő is nagyon szép.
-Én is a harmadik felé hajaztam. Imádom azt a környéket. Te voltál már ott?- kérdezte kíváncsian. Örültem, hogy végre kicsit tudunk beszélgetni.
-Nem hiszem. Ez hol van?
-Tuolumne folyó. Nincs messze. Nagyon szép az erdő is amely körbe veszi. Ha szeretnéd, egyszer majd elkísérlek oda. Érdemes kirándulni ott.- mosolygott rám.
-Köszönöm, akkor majd szavadon foglak.- mosolyogtam rá vissza.- megmutatod a többi képet is?
-Persze.- nem győztem dicsérni a képeit. Tényleg nagyon ügyesen fotóz. Mindenféle kép volt. Szomorú, vidám, beállított, pillanatkép.
-Úristen! A pizza!- annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy teljesen elfelejtettem a vacsorát. Szerencsére, csak a széle égett meg egy picit. Kivettem, és hagytam kihűlni.
-Maradsz vacsira?- kiabáltam ki a nappaliba.
-Nem akarok zavarni, úgyis végeztem.- kiáltott vissza.
-Nem zavarsz, legalább nem eszek egyedül.
-Akkor szívesen maradok.- leültünk az asztalhoz, és megvacsoráztunk. Evés közben sok mindent meg tudtunk egymásról. Örültem, hogy a kezdeti nehézségek után, már sokat javult a kapcsolatunk. Késő este ment haza. Addig sokat beszélgettünk. A végére már Romeo is annyira megkedvelte, hogy az ölében ülve aludt el. Kicsit bonyolult dolog volt kimásznia alóla, de sikerült. Így vidáman köszöntünk el egymástól.

9.rész

-Tényleg nagyon jó kezeid vannak. Ha így folytatod el is alszok.- ásított egyet. Teljesen meglepődtem, mikor kopogtak az ajtón.

-Nyitva.- kiabáltam ki.

-Vársz valakit?- kérdezte Dave.

-Nem.

-Öhm... Sziasztok!- köszönt Noah, egy kis fintorral az arcán.

-Hali! Történt valami?- nem tudtam elképzelni, miért jött volna ő át.

-Nem. Csak valószínű este elraktad a mobilom, mikor arról telefonáltál.- nézett rám elég furcsa arccal. Mintha féltékenység csillant volna a szemében.

-Lehetséges. A bal ajtó az én szobámé. Az ágyon van a táskám. Megnéznéd ott van-e?- intettem fejemmel az ajtóm felé. Egy morgást hallottam. Először azt hittem, hogy Roemo volt, de nem. Elértem David hátán a fájó részt. Szegénynek elég kemény lett az izma. Jó nagy ütközés lehetett. -Amúgy Noah ő itt David. David ő pedig Noah a szomszédom.- mutattam be őket egymásnak. David fekvő helyzetből felfelé nyújtotta a kezét. Noah kezet fogott vele.

-Noah Johnson.

-David Burn.

-Nem rokonod Clark Burn?- kérdezte Noah David-et.

-De, a bátyám. Miért?

-Együtt jártunk az egyetemre. Add át neki az üdvözletem.- mosolygott Noah.

-Meglesz.- motyogta bele a párnába, miközben megint a fájdalmas területet gyúrtam.

-Nagyon fáj?- kérdeztem tőle aggódva.

-Kibírom.- sóhajtott egy nagyot. Noah már be is ment a szobámba.

-Ha két nap múlva sem lesz jobb, akkor el kell menned az orvoshoz.- közöltem vele a rossz hírt. Tudom, hogy utál dokihoz menni.

-Majd meglátjuk.

-Ha kell én cipellek el.- fenyegettem meg.

-Kár, hogy te ezt komolyan is gondolod. Miért nem vagy olyan, mint a többi lány? 

-Milyen a többi lány?- kérdeztem kíváncsian. Ilyen témákról, még nem beszéltünk.

-Nem is törődnek velem, csak azt mondják. De te tényleg törődsz velem. Igazán lehetne belőled több.- nem tudtam erre mit reagálni. Még szerencse, hogy Noah kilépett a szobából, telefonjával a kezében.

-Megvan. Sziasztok!- köszönt el, és már ki is lépett a lakásból.

-Szóval ezért nem jöttél ma? Vele töltötted az estét?- kérdezte csalódottan.

-Nem. Vagyis igen. Vele voltam este, de nem úgy, ahogy gondolod. Történtek dolgok amik miatt együtt ragadtunk este. De téged ez miért érdekel?- komolyan mondom, ez a mai nap, mintha nem megjátszaná magát. Mintha tényleg féltékeny lenne.

-Csak úgy.- ez után már csendben végeztem a dolgom.

-Én többet nem tudok tenni érted.- álltam fel róla, mikor már úgy éreztem eléggé megmasszíroztam.

-Köszönöm, már sokkal jobb.- mosolygott rám.

-Én is köszönöm a jegyzeteket. Holnap találkozunk.- köszöntem el, mert már fáradt voltam. Hosszú volt ez a két nap.

-Neked bármikor. Szia!- ment is ki az ajtón. Mióta itt volt Noah, teljesen megváltozott. Még beszéltem lefekvés előtt Izzy-vel. Már nem bírtam titkolózni. Elmondtam neki mindent. Először kiakadt, de azt mondta, hogy megérti. Szerinte David azért viselkedett így, mert szerelmes belém. Ő már hamarabb észre vette, csak nem akart nekem szólni. Úgy döntöttem, nem foglalkozok azzal, hogy megtudtam ezt a tényt. Én nem viszonozom az érzéseit, és a barátságunkat sem szeretném elrontani. Remélem nála ez valamiféle fellángolás, és hamar megváltoznak az érzései. Nem szeretném, hogy szenvedjen.

8.rész

Gondoltam megkérem David-et, hogy hozzá át nekem. Már végzett az egyetemen, így felhívtam.

-Szia bogárkám! Azért hívsz, hogy tudasd velem, holnap is nélkülöznöm kell téged?- sóhajtott fel megjátszva szomorúságát.

-Szia Dave! Most jó hírem van. Igaz, hogy van egy rossz is, de kezdjük a jóval. Holnap már ott leszek boldogítani téged.

-Hála az égnek! Nem tudod elképzelni, milyen unalmas ez nélküled. Nincs ki röhögjön a poénjaimon.- örült meg a hírnek.

-David, tudod jól, hogy a te poénjaidon senki nem tud röhögni.- ez nem igaz. Nagyon jókat szoktunk együtt nevetni, de mindig szívatjuk egymást.

-De te legalább néha úgy csinálsz, mintha vicces lennék. Na lökjed, mi a rossz hír?

-El tudnád hozni a jegyzeteket? És ha van időd, el is tudnád magyarázni nekem a dolgokat?- elővettem a könyörgős hangom. Ha valaki nem magyarázza el nekem, akkor nehezen tudom megtanulni az anyagokat az órára.

-Persze. 6-ra megyek az jó, ugye?- kérdezte boldogsággal a hangjában.

-Drága vagy.- kezdtem el hízelegni neki, mert tudtam, hogy ezt még vissza fogja tőlem kérni.

-Pontosan. Nem olcsó mulatság kibérelni a nagy David-et.- titokzatosság volt a hangjában.

-És mégis mibe fog kerülni nekem ez a bérlés?

-Egy masszázsba. Isabell mesélte milyen jó kezeid vannak. Tegnap voltam edzésen, és azóta fáj a hátam. Most tényleg kellene az a híres munkád.

-Rendben. Csörgess ha leparkoltál, és lemegyek eléd. Csáó!- köszöntem el tőle, mert láttam, hogy mindjárt hazaérünk.

-Pusszantás szívecském!- köszönt el röhögve, mitől én is elröhögtem magam. Elraktam a telefont, és Noah le is állította a motort. Kiszálltunk, szótlanul felsétáltunk. Kopognunk kellett az ajtón, mert sietségben nem hoztunk kulcsot.

-Sziasztok!- mosolygott ránk Andrew, mikor kinyitotta az ajtót. Mi is köszöntünk, majd bementünk a lakásba. Noah lerakta az asztalra a dobozt, és bement a szobájába.

-Ebben van?- nézett kérdőn a dobozra.

-Igen. Minden jól ment.- mosolyogtam rá.

-Mit keres az ágyamban egy kutya?- jött ki mérgesen Noah a nappaliba.

-Romeo csak ott tudott elaludni. Nagyon aranyos kutya, legalábbis mikor alszik.- nevette el magát Andrew.

-Bemegyek érte.- mondtam, majd beléptem a szobájába. Körbenéztem, és ugyanolyan jól berendezett a háló, mint a nappali is. A szoba egyik oldalán nagy szekrények takarták a falat. A másik oldalon egy ajtó volt. Középen egy óriási ágy terült el, melyen Romeo aludt. Szóltam neki, majd mikor felébredt elindultunk ki.

-Köszönöm!- mondta Noah rám se nézve, csak kiviharzott a szobából.

-Romeo-val minden rendben volt?- kérdeztem a még velem szemben álló fiútól.

-Persze nővérkém, nagyon jól elvoltunk. Nem akartam ott hagyni egyedül, így áthoztam hozzánk.- mosolygott rám, majd megsimogatta a kutya fejét.

-Köszönöm szépen. Jövök neked eggyel.

-Ugyan. Tessék itt vannak a kulcsaid.

-Köszi. Szerintem én most megyek. Szia.- indultam ki a lakásból.

-Hali!- köszönt el ő is, majd becsukta mögöttem az ajtót. Átmentem, ledobtam az ágyamra a táskám, majd bekaptam valamit. Gondoltam elő készítem a terepet a masszázshoz. Lepakoltam a kanapéról és csináltam innivalót. Bementem a fürdőbe megkeresni a testápolót. Imádom, mikor Izzy pakol. Soha nem találok meg semmit. Végig néztem a szekrényeket, és persze az utolsóban volt. Pont mikor leraktam ezt is az asztalra, megcsörrent a telefonom. Láttam, hogy David az, így kinyomtam. Lent már az ajtónál várt rám.

-Szia!

-Szia Ashlynn!- köszönt ő is, majd megölelt.

-Gyere. Te még nem is voltál itt, ugye?- kérdeztem kedvesen.

-Még nem. Jobb ez a lakás, mint az előző?

-Sokkal. Az nagyon pici volt nekünk. És történt valami érdekes az egyetemen?

-Semmi. Csak a szokásos. Csillagászat órán kaptunk egy olyan házit, ami szerintem elég furcsa. Egy hónapon keresztül, minden héten meg kell vizsgálnunk az éjszakai égboltot, és a változásokat le kell jegyeznünk.- fintorgott. Nem épp az a türelmes típus.

-Nekem tetszik. Nem értem mi bajod van vele.- nevettem el magam. Már fel is értünk.

-Sokáig tart. Egy olyan elfoglalt embernek, mint nekem, nincsen időm ilyenekre.- váltott át ironikus hangnemre.

-Jajj szegénykém, azért köszönöm, hogy rám tudtál időt szakítani.

-Rád mindig van időm, életem.- nevettük el magunkat.- Amúgy elég jó kis kecó. Tetszik.

-Köszi. Szerintem először gyors lemásolom a vázlatokat, és utána fizetek.- mosolyogtam rá.

-Rendben, szólj ha valamit nem értesz.- mondta, majd elment körbenézni. Viszonylag hamar végeztem. Néha azért kellett magyaráznia, de ezek nem voltak olyan nehéz anyagok.

-Látom már elő is készültél.- mondta, mikor bementünk a nappaliba.

-Jaja. Na feküdj le, mert így nem tudok masszírozni.- mondtam neki, majd rámutattam a kanapéra.

-Meg gondolom a pólót is vegyem le, ugye?

-Ha nem akarod hogy tocsogjon a testápolóban.- mondtam neki szarkasztikusan. Rám mosolygott, majd levette a pólóját. Nem láttam élőben, ilyen tökéletes felső testet. A hasa kockásabb, mint egy tábla csoki. Nagyon jól nézett ki.

-Ha kibámultad magad, akkor kezdhetjük?- nevette el magát, mire én teljesen zavarba jöttem. 

-Persze.- fordítottam el a tekintetem, és inkább a falat bámultam, amíg lefeküdt.- Mit csináltál edzésen, hogy kezelésbe kell vennem téged?

-Közelebb volt a fal, mint ahogy gondoltam. És ő volt a keményebb.- erre kitört belőlem a nevetés.- Nem vicces. Tényleg nagyon fáj.- hallottam, hogy ő is elnevetné magát.

-Bocsi, csak elképzeltem, ahogy nekivágódsz a falnak.- nevettem miközben ráültem a túlságosan is kerek fenekére. Szégyen, hogy egy pasinak jobb segge van, mint nekem. Kezembe vettem a testápolót, majd az izmos hátára folyattam belőle.

-Te jó ég, ez nagyon hideg.

-Ne haragudj, pedig a szekrényben volt.-elkezdtem gyúrni a hátát. Először végigmentem a gerince mentén.

-Tényleg nagyon jó kezeid vannak. Ha így folytatod el is alszok.- ásított egyet. Teljesen meglepődtem, mikor kopogtak az ajtón.