Sziasztok! Bocsánat a késésért, megpróbálom gyakrabban hozni, csak sajnos mindig közbejön valami.
9.rész
Másnap reggel elég fáradtan keltem, így megittam egy jó nagy adag kávét. Az iskola szokásosan telt el. Még David is olyan volt mint eddig, szerintem a tegnapi dolgot csak én fújtam fel. Mikor hazamentem, úgy gondoltam ideje felhívnom apát. Szeretném, ha már hétvégén tudna Noah-val beszélni.
-Szia Csillagom! Mi újság?- köszönt vidáman apu.
-Szia apu! Isabell holnap jön haza. Beszéltetek vele?
-Igen. Gondoltuk hétvégén megint meglátogatunk, mert anyád kíváncsi Párizsra. Te mit szólsz hozzá? Nem zavarunk?
-Apu, ti sose zavartok. Sőt. Én is erre szerettelek volna megkérni. Leginkább azért, mert Noah szeretne veled beszélni.- mondtam kicsit félve a reakciójától.
-Jó ötlet. Legalább megtudom, milyenek lettek. Szombaton hívunk ha a közelben vagyunk. Most megyek. Szia Csillag!- köszönt el hadarva. Mire kinyitottam a számat, már lerakta a telefont. Hallottam a hangjában, hogy izgul a hétvége miatt. Ezek után kicsit féltem a hétvégétől. Reméltem minden jól fog sikerülni. Gondoltam, átmegyek megbeszélni Noah-val, mikor ér rá.
-Szevasz nővérkém!- köszönt Andrew, miután ajtót nyitott.
-Szia öcskös! Noah itthon van?
-Persze. Gyere be. Szólok neki.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.
-Noah, Ash van itt. Hozzád jött.- teljesen meglepődtem, mikor mellettem állva kezdett el kiabálni. Valószínű tükröződött az arcomon a meglepettség, mert rögtön bocsánatot kért.
-Jöjjön a szobámba.- kiáltott vissza.
-Tudod, hol van?- kérdezte Andrew
-Igen.
-Rendben. Kérsz valamit? Enni, inni?
-Nem köszönöm. Nem maradok sokáig.
-Kár.- mosolygott rám, majd kiment a konyhába.
-Szia!- köszöntem, mikor beléptem.
-Szia!- köszönt vissza, mikor egy pillanatra rám nézett. Egy fényképező gép volt a kezébe, és azt kapcsolgatta.
-Beszéltem apával. Hétvégén jönnek. Ha neked jó, akkor valamikor átjöhetünk beszélgetni.- erre már lerakta a kezéből a gépet.
-Köszönöm, az nagyon jó lenne. Szombat délután jó nektek?
-Persze. Csak ennyit szerettem volna. Én megyek is.- köszöntem volna el.
-Várj! Tegnap láttam a szobádban egy laptopot. Használhatnám egy kicsit? Az enyém elromlott.- nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel, amiknek nem tudok ellenállni.
-Persze. Gyere át.
-Köszönöm.- mosolygott rám. Átmentünk hozzám.
-Ülj a kanapéra, mindjárt hozom a gépet.- bólintott egyet, majd helyet foglalt. Bementem a szobámba, és kivittem neki a laptopom.
-Rárakom a képeket, elküldöm email-ben, és már megyek is.
-Nem kell sietned, én úgyis nekiállok vacsorát készíteni.
-Köszönöm. Majd meghálálom a használatot.
-Nem muszáj.- rám mosolygott, majd rákötötte a gépét. Kivettem két fagyasztott pizzát, majd beraktam a sütőbe. Ma úgysem ebédeltem.
-Ashlynn, ide tudnál jönni egy picit?- kiáltott Noah, mikor elkezdtem mosogatni.
-Persze.- gondoltam, a mosogatás ráér.
-Ez a három kép közül nem tudok dönteni. El kell küldenem egy kritikusnak 5 képet, és még egy kell. Szerinted melyik legyen?- kinagyította mind a három képet, és egymás mellé rakta. Az első képen egy virág volt, mely tele volt harmatcseppekkel, nagyon gyönyörű volt. A második képen két őzike volt látható, ahogy az erdőben álldogálnak. Mind a két kép nagyon szép volt, de a harmadik fotó volt, ami azonnal megfogott. Egy folyó vízesése volt tökéletes szögben lefényképezve. Át lehetett érezni a víz csobogását, látszott milyen erővel csapódott a folyóba.
-Nekem a harmadik kép tetszik a legjobban. De az első kettő is nagyon szép.
-Én is a harmadik felé hajaztam. Imádom azt a környéket. Te voltál már ott?- kérdezte kíváncsian. Örültem, hogy végre kicsit tudunk beszélgetni.
-Nem hiszem. Ez hol van?
-Tuolumne folyó. Nincs messze. Nagyon szép az erdő is amely körbe veszi. Ha szeretnéd, egyszer majd elkísérlek oda. Érdemes kirándulni ott.- mosolygott rám.
-Köszönöm, akkor majd szavadon foglak.- mosolyogtam rá vissza.- megmutatod a többi képet is?
-Persze.- nem győztem dicsérni a képeit. Tényleg nagyon ügyesen fotóz. Mindenféle kép volt. Szomorú, vidám, beállított, pillanatkép.
-Úristen! A pizza!- annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy teljesen elfelejtettem a vacsorát. Szerencsére, csak a széle égett meg egy picit. Kivettem, és hagytam kihűlni.
-Maradsz vacsira?- kiabáltam ki a nappaliba.
-Nem akarok zavarni, úgyis végeztem.- kiáltott vissza.
-Nem zavarsz, legalább nem eszek egyedül.
-Akkor szívesen maradok.- leültünk az asztalhoz, és megvacsoráztunk. Evés közben sok mindent meg tudtunk egymásról. Örültem, hogy a kezdeti nehézségek után, már sokat javult a kapcsolatunk. Késő este ment haza. Addig sokat beszélgettünk. A végére már Romeo is annyira megkedvelte, hogy az ölében ülve aludt el. Kicsit bonyolult dolog volt kimásznia alóla, de sikerült. Így vidáman köszöntünk el egymástól.