8.rész

Gondoltam megkérem David-et, hogy hozzá át nekem. Már végzett az egyetemen, így felhívtam.

-Szia bogárkám! Azért hívsz, hogy tudasd velem, holnap is nélkülöznöm kell téged?- sóhajtott fel megjátszva szomorúságát.

-Szia Dave! Most jó hírem van. Igaz, hogy van egy rossz is, de kezdjük a jóval. Holnap már ott leszek boldogítani téged.

-Hála az égnek! Nem tudod elképzelni, milyen unalmas ez nélküled. Nincs ki röhögjön a poénjaimon.- örült meg a hírnek.

-David, tudod jól, hogy a te poénjaidon senki nem tud röhögni.- ez nem igaz. Nagyon jókat szoktunk együtt nevetni, de mindig szívatjuk egymást.

-De te legalább néha úgy csinálsz, mintha vicces lennék. Na lökjed, mi a rossz hír?

-El tudnád hozni a jegyzeteket? És ha van időd, el is tudnád magyarázni nekem a dolgokat?- elővettem a könyörgős hangom. Ha valaki nem magyarázza el nekem, akkor nehezen tudom megtanulni az anyagokat az órára.

-Persze. 6-ra megyek az jó, ugye?- kérdezte boldogsággal a hangjában.

-Drága vagy.- kezdtem el hízelegni neki, mert tudtam, hogy ezt még vissza fogja tőlem kérni.

-Pontosan. Nem olcsó mulatság kibérelni a nagy David-et.- titokzatosság volt a hangjában.

-És mégis mibe fog kerülni nekem ez a bérlés?

-Egy masszázsba. Isabell mesélte milyen jó kezeid vannak. Tegnap voltam edzésen, és azóta fáj a hátam. Most tényleg kellene az a híres munkád.

-Rendben. Csörgess ha leparkoltál, és lemegyek eléd. Csáó!- köszöntem el tőle, mert láttam, hogy mindjárt hazaérünk.

-Pusszantás szívecském!- köszönt el röhögve, mitől én is elröhögtem magam. Elraktam a telefont, és Noah le is állította a motort. Kiszálltunk, szótlanul felsétáltunk. Kopognunk kellett az ajtón, mert sietségben nem hoztunk kulcsot.

-Sziasztok!- mosolygott ránk Andrew, mikor kinyitotta az ajtót. Mi is köszöntünk, majd bementünk a lakásba. Noah lerakta az asztalra a dobozt, és bement a szobájába.

-Ebben van?- nézett kérdőn a dobozra.

-Igen. Minden jól ment.- mosolyogtam rá.

-Mit keres az ágyamban egy kutya?- jött ki mérgesen Noah a nappaliba.

-Romeo csak ott tudott elaludni. Nagyon aranyos kutya, legalábbis mikor alszik.- nevette el magát Andrew.

-Bemegyek érte.- mondtam, majd beléptem a szobájába. Körbenéztem, és ugyanolyan jól berendezett a háló, mint a nappali is. A szoba egyik oldalán nagy szekrények takarták a falat. A másik oldalon egy ajtó volt. Középen egy óriási ágy terült el, melyen Romeo aludt. Szóltam neki, majd mikor felébredt elindultunk ki.

-Köszönöm!- mondta Noah rám se nézve, csak kiviharzott a szobából.

-Romeo-val minden rendben volt?- kérdeztem a még velem szemben álló fiútól.

-Persze nővérkém, nagyon jól elvoltunk. Nem akartam ott hagyni egyedül, így áthoztam hozzánk.- mosolygott rám, majd megsimogatta a kutya fejét.

-Köszönöm szépen. Jövök neked eggyel.

-Ugyan. Tessék itt vannak a kulcsaid.

-Köszi. Szerintem én most megyek. Szia.- indultam ki a lakásból.

-Hali!- köszönt el ő is, majd becsukta mögöttem az ajtót. Átmentem, ledobtam az ágyamra a táskám, majd bekaptam valamit. Gondoltam elő készítem a terepet a masszázshoz. Lepakoltam a kanapéról és csináltam innivalót. Bementem a fürdőbe megkeresni a testápolót. Imádom, mikor Izzy pakol. Soha nem találok meg semmit. Végig néztem a szekrényeket, és persze az utolsóban volt. Pont mikor leraktam ezt is az asztalra, megcsörrent a telefonom. Láttam, hogy David az, így kinyomtam. Lent már az ajtónál várt rám.

-Szia!

-Szia Ashlynn!- köszönt ő is, majd megölelt.

-Gyere. Te még nem is voltál itt, ugye?- kérdeztem kedvesen.

-Még nem. Jobb ez a lakás, mint az előző?

-Sokkal. Az nagyon pici volt nekünk. És történt valami érdekes az egyetemen?

-Semmi. Csak a szokásos. Csillagászat órán kaptunk egy olyan házit, ami szerintem elég furcsa. Egy hónapon keresztül, minden héten meg kell vizsgálnunk az éjszakai égboltot, és a változásokat le kell jegyeznünk.- fintorgott. Nem épp az a türelmes típus.

-Nekem tetszik. Nem értem mi bajod van vele.- nevettem el magam. Már fel is értünk.

-Sokáig tart. Egy olyan elfoglalt embernek, mint nekem, nincsen időm ilyenekre.- váltott át ironikus hangnemre.

-Jajj szegénykém, azért köszönöm, hogy rám tudtál időt szakítani.

-Rád mindig van időm, életem.- nevettük el magunkat.- Amúgy elég jó kis kecó. Tetszik.

-Köszi. Szerintem először gyors lemásolom a vázlatokat, és utána fizetek.- mosolyogtam rá.

-Rendben, szólj ha valamit nem értesz.- mondta, majd elment körbenézni. Viszonylag hamar végeztem. Néha azért kellett magyaráznia, de ezek nem voltak olyan nehéz anyagok.

-Látom már elő is készültél.- mondta, mikor bementünk a nappaliba.

-Jaja. Na feküdj le, mert így nem tudok masszírozni.- mondtam neki, majd rámutattam a kanapéra.

-Meg gondolom a pólót is vegyem le, ugye?

-Ha nem akarod hogy tocsogjon a testápolóban.- mondtam neki szarkasztikusan. Rám mosolygott, majd levette a pólóját. Nem láttam élőben, ilyen tökéletes felső testet. A hasa kockásabb, mint egy tábla csoki. Nagyon jól nézett ki.

-Ha kibámultad magad, akkor kezdhetjük?- nevette el magát, mire én teljesen zavarba jöttem. 

-Persze.- fordítottam el a tekintetem, és inkább a falat bámultam, amíg lefeküdt.- Mit csináltál edzésen, hogy kezelésbe kell vennem téged?

-Közelebb volt a fal, mint ahogy gondoltam. És ő volt a keményebb.- erre kitört belőlem a nevetés.- Nem vicces. Tényleg nagyon fáj.- hallottam, hogy ő is elnevetné magát.

-Bocsi, csak elképzeltem, ahogy nekivágódsz a falnak.- nevettem miközben ráültem a túlságosan is kerek fenekére. Szégyen, hogy egy pasinak jobb segge van, mint nekem. Kezembe vettem a testápolót, majd az izmos hátára folyattam belőle.

-Te jó ég, ez nagyon hideg.

-Ne haragudj, pedig a szekrényben volt.-elkezdtem gyúrni a hátát. Először végigmentem a gerince mentén.

-Tényleg nagyon jó kezeid vannak. Ha így folytatod el is alszok.- ásított egyet. Teljesen meglepődtem, mikor kopogtak az ajtón.