Sziasztok! :)
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszik nektek, az eleje kicsit unalmas, de lassan elkezdődnek az izgalmak. Jó olvasást!

3. rész
Másnap reggel. Izzy mellett ébredtem, mert mikor zaklatott voltam, mindig segített, ha tudtam hogy ő mellettem áll, és soha nem fordul ellenem. Még egy pasi miatt sem. Igaz, hogy volt már olyan, mikor egy hétig nem beszéltünk az egyik pasija miatt, de utána jött sírva mondogatva, hogy igazam volt. Hamarabb ébredtem, mint ő. Még volt másfél óra indulásig. Péntekenként hamarabb végzek, így előre bevásárolok a hétvégére, úgyhogy gondoltam megírom a bevásárló listát. Épp befejeztem, mikor szemét dörzsölgetve kijött a szobából Isabell.
-Hali! Mi történt tegnap este, hogy velem aludtál? Gondoltam, hogy abból csak baj lesz, ha te egyedül átmész.- már kora reggel kezdi felhúzni magát. Ha ez így folytatódik a nap végére, már bővülni fog a temetkezések munkája.
-Nyugii! Majd délután elmesélem, most menj és készülődj.
Szerencsére nem faggatott tovább. Délután viszont nem úszom meg az biztos. Remélem azért a munkája megmarad. Ritkán vannak olyan napjai, mikor mindent és mindenkit gyűlöl. Én is összekészültem, majd elvittem dolgozni. Ma hála az égnek könnyű napom volt. Még a vásárlással is hamar végeztem. Még volt fél órám, mire fel kellett vennem Izzyt, de haza már nem volt értelme menni. Gondoltam felhívom anyáékat, míg várok.
-Szia Ashlynn! Mi újság?- kérdezte anya miután felvette.
-Szia anya! Igazából azért hívtalak, mert szeretnék kérdezni, tőled és apától valamit.- rögtön belevágtam a közepébe, mert féltem, ismét el fogják terelni a témát annyira, hogy nem is tudom miért hívtam őket. Ebben nagyon ügyesek, már nem egyszer játszották el velem ezt a trükköt.
-Rendben, akkor kihangosítalak.- mondta majd valami sípolást hallottam.
-Szia Csillagom! Mire vagy kíváncsi?- apa mindig Csillagnak becéz. Egyszer elmesélte, hogy mikor anyával összeköltöztek, este kiállt az erkélyre levegőzni. Mikor az eget nézte, látott egy hullócsillagot. Azt kívánta, bárcsak születne hamarosan egy gyermekük. Másnap reggel anya nagyon rosszul lett, az orvos pedig jó hírt közölt vele. Aznap derült ki, hogy anya terhes. Apa úgy gondolja, az a csillag tett arról, hogy én megszülessem.
-Szia apa! Az érdekelne, hogy ismeritek-e a Johnson családot.
-Jajj, annyi ismerősünk van a városban, fogalmam sincs, kire gondolsz.- mondta anya túlozva.
-Ők nem a városból ismerősek. Ők is bukott angyalok. Noah és Andrew.
-Mi az hogy bukott angyalok? Itt vannak lent? Hogyan kerültek ide?- apa teljesen ki volt akadva.
-Nem tudom, de ők laknak a szomszédomban.- mondtam, furcsálva, hogy apa mennyire meglepődött.
-Helena is velük van? Mennyit beszéltél velük?- apa folytatta a kérdés áramlatot.
-Nem tudom ki az a Helena, de nem sokat beszéltem velük. Majd még átmegyek hozzájuk beszélgetni.
-Helena az anyjuk, és a legjobb barátom. Mikor még anyáddal fent éltünk, rendszeresen összejártunk. Nem gondoltam, hogy a fiai így fognak járni.
-Ti meddig éltetek fent? Én is éltem ott?- kérdeztem egyre kíváncsibban. Most hogy apából, csak úgy folyik a szó kihasználom a lehetőséget.
-Ashlynn inkább meglátogatunk a hétvégén és megbeszélünk mindent, rendben?- anya gyorsan megakadályozta, hogy apa mindent telefonon mondjon el nekem.
-Rendben. Ha már úgyis jöttök elhoznátok Romeo-t? Már nagyon hiányzik.- kérdeztem reménykedve.
-Persze, de itt biztosan megengedik a kutyát lakásban? Mert szegényke múltkor is pocsékba utazott sokat, azért mert te nem kérdezted meg, hogy kutyát is vihettek-e.
-Megkérdeztem, ne aggódj anya, ide tuti jöhet.- mondtam boldogan.
-Rendben. Holnap majd hívunk, hogy mikor érkezünk pontosan. Szia!
-Oksi. Sziasztok!
-Szia Csillagom!- miután apa is elköszönt letettem a telefont és elindultam Izzy-ért.
Délután együtt megcsináltuk a vacsit. Mondtam neki, hogy beszéltem anyáékkal, és holnap jönnek látogatóba. Teljesen megörült a hírnek. Nagyon szereti a szüleimet, és ők is viszont. Sajnos a saját szülei nem foglalkoznak vele, így fura volt neki, mikor a szüleim lányukként bántak vele. Miután elkészült a kaja, elmentem fürdeni, utánam pedig Izzy is. Elkezdtünk vacsorázni, és nem telt bele pár percbe, már rögtön kaptam az első kérdést.
-Mi történt mikor tegnap átmentél hozzájuk?- teljesen elkomolyodott tudatva, mindent hallani akar.
-A lényeg, hogy ők is bukott angyalok. És egy titkos fegyvert hozattak el velem a professzortól. Először tagadni akarták, de nem hagytam nekik. Mikor ki akartam kérdezni őket, hogy mire kell nekik addigra terelték a témát. Azt is megtudtam, hogy anyáék híresek lettek a 4. Angyal háborúban és ők is hallottak róluk. Ők csak négy évvel ezelőtt lettek száműzve a Mennyekből. Még fent nőttek fel. Az apjuk meghalt a háborúban, de az anyjuk még fent él. Noah egyszer csak teljesen elkomorult, és szó szerint kirakott a házukból, hogy majd máskor befejezzük. Nem tudom mi történt vele. De a fiatalabb, Andrew áthívott egy vacsorára hozzájuk. Úgyhogy majd mindent kiszedek belőlük.
-Anyáék ez miatt jönnek, igaz? Ők ismerik őket?
-Igen. Apa nagyon jóban volt az anyjukkal. Teljesen kiakadt, mikor elmondtam, hogy itt vannak lent. Mire többet is kiszedhettem volna apából, anya közbevágott és mondta, hogy inkább eljönnek. Szerinte ezt élőben kellene megbeszélnünk. Remélem most sok mindent megtudok a múltról.
-Meddig maradnak? Vagy csak elmondják amit tudni akarsz, és mennek is?- Izzy mindig is rosszul érezte magát, hogy nem volt angyal. Sokszor volt féltékeny ez miatt, hogy mi ilyenekről másképp tudunk beszélgetni, mert mi ezt átéljük. Most is hallottam a hangjában, hogy attól fél, vele nem fognak törődni anyáék. Pedig ez nem így szokott lenni, apáék mindig belevonják a beszélgetésbe, vagy elkezdik őt kérdezgetni valami másról.
-Biztos hogy nem. Mondták, hogy már nagyon hiányzunk nekik. Szerintem egész hétvégén itt maradnak.- mondtam mosolyogva, hogy oldjam a rossz kedvét.
-Rendben. Remélem igazad lesz.- kezdett megnyugodni. Tudtam, mivel tudom elűzni ezt a hangulatot.
-Sőt van még egy jó hírem. Nem csak ketten jönnek.- mondtam titokzatosan.
-Ki jön még?- sikerült felkeltenem az érdeklődését.
-Romeooo- mondtam vigyorogva, mikor megláttam azt a hatalmas boldogságot az arcán. Mindketten imádtuk a cukorfalatot.
-Úristen, el se tudom mondani mennyire örülök. Már annyira hiányzott a picikém.- én nem nevezném picinek. Romeo egy bullmasztiff fajtájú kutya.
-Elmondom apáéknak, hogy jobban örülsz Romeo-nak, mint nekik!- fenyegettem meg játékosan mire elnevette magát és elindult lefeküdni. Ez a nap jobban sikerült, mint a tegnapi. Ma már nyugodtabban feküdtem le. Boldog voltam, mert tudtam, a holnapi nap is ilyen hangulatban fog eltelni. Már tényleg régen láttam anyáékat. Még a legújabb álmomról nem is tud anya. Pedig reggel mindig rohantam hozzá, elmesélni, mit álmodtam. De mióta elköltöztünk, azóta sajnos ezt nem tudom megtenni, és az biztos, hogy ez nem telefon téma.