9.rész

-Tényleg nagyon jó kezeid vannak. Ha így folytatod el is alszok.- ásított egyet. Teljesen meglepődtem, mikor kopogtak az ajtón.

-Nyitva.- kiabáltam ki.

-Vársz valakit?- kérdezte Dave.

-Nem.

-Öhm... Sziasztok!- köszönt Noah, egy kis fintorral az arcán.

-Hali! Történt valami?- nem tudtam elképzelni, miért jött volna ő át.

-Nem. Csak valószínű este elraktad a mobilom, mikor arról telefonáltál.- nézett rám elég furcsa arccal. Mintha féltékenység csillant volna a szemében.

-Lehetséges. A bal ajtó az én szobámé. Az ágyon van a táskám. Megnéznéd ott van-e?- intettem fejemmel az ajtóm felé. Egy morgást hallottam. Először azt hittem, hogy Roemo volt, de nem. Elértem David hátán a fájó részt. Szegénynek elég kemény lett az izma. Jó nagy ütközés lehetett. -Amúgy Noah ő itt David. David ő pedig Noah a szomszédom.- mutattam be őket egymásnak. David fekvő helyzetből felfelé nyújtotta a kezét. Noah kezet fogott vele.

-Noah Johnson.

-David Burn.

-Nem rokonod Clark Burn?- kérdezte Noah David-et.

-De, a bátyám. Miért?

-Együtt jártunk az egyetemre. Add át neki az üdvözletem.- mosolygott Noah.

-Meglesz.- motyogta bele a párnába, miközben megint a fájdalmas területet gyúrtam.

-Nagyon fáj?- kérdeztem tőle aggódva.

-Kibírom.- sóhajtott egy nagyot. Noah már be is ment a szobámba.

-Ha két nap múlva sem lesz jobb, akkor el kell menned az orvoshoz.- közöltem vele a rossz hírt. Tudom, hogy utál dokihoz menni.

-Majd meglátjuk.

-Ha kell én cipellek el.- fenyegettem meg.

-Kár, hogy te ezt komolyan is gondolod. Miért nem vagy olyan, mint a többi lány? 

-Milyen a többi lány?- kérdeztem kíváncsian. Ilyen témákról, még nem beszéltünk.

-Nem is törődnek velem, csak azt mondják. De te tényleg törődsz velem. Igazán lehetne belőled több.- nem tudtam erre mit reagálni. Még szerencse, hogy Noah kilépett a szobából, telefonjával a kezében.

-Megvan. Sziasztok!- köszönt el, és már ki is lépett a lakásból.

-Szóval ezért nem jöttél ma? Vele töltötted az estét?- kérdezte csalódottan.

-Nem. Vagyis igen. Vele voltam este, de nem úgy, ahogy gondolod. Történtek dolgok amik miatt együtt ragadtunk este. De téged ez miért érdekel?- komolyan mondom, ez a mai nap, mintha nem megjátszaná magát. Mintha tényleg féltékeny lenne.

-Csak úgy.- ez után már csendben végeztem a dolgom.

-Én többet nem tudok tenni érted.- álltam fel róla, mikor már úgy éreztem eléggé megmasszíroztam.

-Köszönöm, már sokkal jobb.- mosolygott rám.

-Én is köszönöm a jegyzeteket. Holnap találkozunk.- köszöntem el, mert már fáradt voltam. Hosszú volt ez a két nap.

-Neked bármikor. Szia!- ment is ki az ajtón. Mióta itt volt Noah, teljesen megváltozott. Még beszéltem lefekvés előtt Izzy-vel. Már nem bírtam titkolózni. Elmondtam neki mindent. Először kiakadt, de azt mondta, hogy megérti. Szerinte David azért viselkedett így, mert szerelmes belém. Ő már hamarabb észre vette, csak nem akart nekem szólni. Úgy döntöttem, nem foglalkozok azzal, hogy megtudtam ezt a tényt. Én nem viszonozom az érzéseit, és a barátságunkat sem szeretném elrontani. Remélem nála ez valamiféle fellángolás, és hamar megváltoznak az érzései. Nem szeretném, hogy szenvedjen.